Kincs

TAPASZTALATOK, ESETTANULMÁNY

Az Önmunka rendszeres végzése eljuttatja az embert a teljes önelfogadás és önszeretet állapotába. Ennek legegyszerűbben úgy foghatunk neki, ha megvizsgálunk minden olyan gondolatunkat, mely saját magunk nem szeretésével, a másoknak való megfeleléssel, illetve – elsődlegesen – más emberek „nem szeretésével” foglalkozik. Mivel a másik ember az én elmém kitükröződése, ezért, ha valamit nem kedvelek benne, akkor azt saját magamban nem szeretem. Amennyiben megvizsgálom a másik emberre vonatkozó ítéleteimet, megkérdőjelezem, és megfordítom őket, teljes rálátásom és mély megélésem lesz arra vonatkozóan, hogyan fakad belőlem minden. Az Önmunka a legalaposabb módszer arra, hogy a tükreimen keresztül megismertessen magamat saját elrejtett, elnyomott, nemszeretem részeimmel, és ezen felül, megélesse velem azt, aki valóban vagyok, álarcok, sallangok, félelmek nélkül.

Egy példán keresztül szeretném bemutatni, hogyan működik egy „önszeretetes” Önmunka, bár, mint ezt már említettem, alapvetően minden egyes gondolatunk megvizsgálása az önszeretethez visz minket közelebb. Cicussal (nevezzük így J), többször dolgoztam, ez az egyik alkalom leírása.

Elsőként kitölttettem Cicussal egy Ítélkezőlapot. Ide mindent le lehet írni, amit a másik emberről gondol – ítél, bírál, vádol, sajnál -, és hogy szerinte mit kéne ennek az embernek másképp csinálnia. Ezután az Ítélkezőlap állításait egyenként megvizsgáltuk a 4 kérdéssel és a megfordításokkal. Ezek közül most egyet mutatok be, hogy látni lehessen az egész mechanizmusát.

Cicus sok emberrel van konfliktusban, alapvetően „ellenségkereső”. Természetesen ez tudatalatti működés – annyira megtanulta, hogy ő nem szerethető, hogy elméje mindenhol, minden pillanatban ennek a bizonyítékát keresi. És persze találja is. Életében az egyik „mumus” apukájának felesége, egy alkalommal rajta dolgoztunk. Cicus a következő ítéletet mondta róla: „Az a nő gonosz, és kizár apám életéből.” Nézzük, hogyan vizsgáltuk meg ezt a gondolatot a Munka segítségével.

1. Igaz ez? Igaz, hogy az a nő gonosz, és kizár apukád életéből?
- Igen.

2. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy gonosz, és kizár apukád életéből?
Ez az a pont, ahol megengedhetjük magunknak, hogy megszokott, jól-tudom elménk önvédő válaszai helyett egy másik tudati szintre – az ún. nem-tudom elme, vagy a szív szintjére menjünk, merüljünk válaszért. Ez az a tudatszint, akik valójában vagyunk, de már elfelejtettük lényünk ezen magjával a kapcsolatot. Innentől kezdve a Munka egy kicsit meditatív jellegű. Sokan elsőre nem merik megengedni maguknak, hogy ilyen mélyen magukba merüljenek. Cicusnak picit sikerült, enyhén elbizonytalanodott. Ilyenkor az emberek arckifejezése egy pillanat alatt változik meg, lágyul el, ahogy bekapcsolódnak önvalójukba. Sokan már ekkor sírni kezdenek, mások teljesen izgatottá válnak, olyanok is vannak, akik nevetésre fakadnak.

3. Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, amikor elhiszed ezt a gondolatot?
- Dühös leszek, haragszom rá, utálom őt is és magamat is. Bizonygatom az igazamat. Elvágom magam tőle, elszigetelődöm a körülöttem levő emberektől is, magányossá válok, egyedül a saját „stresszes” gondolatommal. Gyűlölködni kezdek, keresem a múltból azokat a példákat, amikor keresztbe tett. Pótcselekvésként panaszkodni és enni kezdek. És ráadásul az ő dolgával foglalkozom, hiszen az az ő dolga, hogyan éli az életét. Apukámat sajnálni kezdem, hogy ilyen nővel él, ami persze megint nem az én dolgom.

4. Ki lennél, milyen életed lenne e nélkül a gondolat nélkül?
Ez a másik „belépési pont” a szívünk valóságába. Nem azt kérjük a klienstől, hogy vesse el a gondolatot, vagy engedje el – Katie szerint az „engedd el ezt a gondolatot” elavult módszer. Elengedni nem lehet, csak megvizsgálni, megfordítani, „visszacsinálni”, és utána már nem fogjuk tudni többet elhinni, és a gondolat fog otthagyni minket.
Becsukott szemmel sokaknak könnyebben megy ez a beleélés. Cicus itt is „hagyta magát” egy picit, és engedte, hogy rálásson egy olyan életre, ahol ezt a gondolatot nem tudja elhinni, vagy már nincs is ott vele.
- Hát, e nélkül a gondolat nélkül sokkal nyugodtabb vagyok. Nincs feszültség, szabadabb vagyok. Nincs bennem harc, a másik embert elfogadom olyannak, amilyen. Sokkal könnyedebb az egész.

5. Megfordítások, melyek megmutatják, hogyan fakad belőlem az, hogy egy ilyen tükör van az életemben. Az állításokat át lehet fordítani az ellentétükre, saját magadra, vagy a másik személyre. Ezeken kívül előfordul, hogy más változatok is lehetségesek.
A fordítást úgy is érdemes elvégezni, hogy a „gondolkodásom” vagy a „gondolataim” szóra vonatkoztatod az ítéletet. Érdemes minden megfordításra 2-3 példát keresni az életedből, így megláthatod, hogy azok is igazak, vagy még igazabbak, mint az eredeti állítás. Így pedig a „valóságod” teljesen más színezetet kezd kapni.

„Az a nő gonosz, és kizár engem apukám életéből.”

a) „Az a nő nem gonosz, és nem zár ki engem apukám életéből.”
- Végül is már néhányszor viselkedett kedvesen. És aput is szereti. Valószínűleg apu is szereti, hiszen vele van. Néha mosolyog. Amikor mentem, beengedett.

b) „Én vagyok gonosz vele és másokkal, és én zárom ki magam apukám életéből.”
- Hát, amikor azt gondolom róla, amit, akkor vele mindenképp gonosz vagyok. Meg sokszor másokról is rosszat feltételezek, ez igaz. Mindent megteszek, hogy megfeleljek és szeressenek, aztán, ha nem sikerül, akkor utálom őket. És sokszor inkább nem is veszem fel a kapcsolatot apuval, mert félek. Vagyis én zárom ki magamat az ő életéből. Ha annyira szeretném látni, akkor mehetnék sűrűbben meglátogatni, szeretettel.

c) „Én vagyok gonosz magammal, és én zárom ki magam a saját életemből.”
- Igen, magamat nem szeretem. Ez valóban gonoszság. És mindig azt próbálom tenni, ami másoknak szerintem jó, nem pedig azt, ami nekem jó. Saját magamat nem veszem figyelembe, ez is gonoszság. És minden ilyen esetben saját magamat zárom ki a saját életemből: nem azt az életet élem, amit szeretnék, nem úgy viselkedek, ahogy szeretnék, nem azt mondom, amit szeretnék, nem vagyok kapcsolatban saját magammal. Kizárom magam a saját életemből.

d) „Nem vagyok gonosz, és nem zárom ki magam mások életéből.”
- A gyerekeim felé nagy-nagy szeretettel fordulok, nagyon fontosak nekem, jó anyukájuk vagyok. Meg vannak körülöttem olyan emberek, akiket szeretek, akkor biztos ők is azt mutatják nekem, hogy magamat is szeretem, és szerethetem.

Amikor ezt valaki így megérti és lényével is megéli, egyre nyitottabbá válik az élet történéseire, mert tudja, hogy minden csak őt tanítja. Rákap ennek az újfajta „tanulásnak” az ízére, és kíváncsian, várakozással, megértéssel fordul elméjének tartalma felé. Minél több gondolatát, hitét, félelmét vizsgálja meg, elméje annál tisztábbá válik, annál kevesebb program fut majd benne, s így egyre teljesebben lesz képes megélni önmagát, és élvezni az életet.