Kincs

KI VAGYOK ÉN?

„Nem az a lényeg, hogy mások megértsenek bennünket, hanem, hogy mi megértsük önmagunkat. Ez a lehető legnagyobb boldogság kulcsa.” (Byron Katie)

GYAKORLATIASSÁG-PROFESSZIONALITÁS-TÜRELEM-ODAFIGYELÉS

Oravecz Andrea a nevem, 1971-ben születtem.
Nem igazán kenyerem a púderozás, szeretem az érthető, gyakorlatias, lényegre törő megfogalmazásokat, és a humort, ennek jegyében készítem el ezt a bemutatkozást is.

Mit is mondjak? Talán azt, hogy honnan indultam, és hol vagyok mostanság. Ebből talán képet kaphatsz arról, hogy mire lehet jó az Önmunka, és saját magad feltérképezése, „rendbetétele”.

Szóval, az úgy kezdődött, hogy… melyikkel is kezdjem, van egy pár… Depresszió, abból is a mániás fajta, de inkább véget nem érőnek tűnő depressziós szakaszokkal, a mániás szakasz elég ritka volt. Mindez kb. 20 éven keresztül, hát, igen, elég korán kezdtem. Ez egybeesett legalább ilyen hosszadalmas evési rendellenességgel, totális önértékelési pánikkal, leginkább a testem kinézete miatt. 13 éves korom óta azt gondoltam, hogy majd akkor leszek boldog, ha szép karcsúra fogyom és sportolom magam, és persze akkor végre elkezdődik majd a valódi élet, mert amúgy az egész egy nagy rakás kaki. Voltak időszakaim, amikor hetekig a lakásból sem jöttem ki, fürdőruhát hosszú éveken keresztül még csak nem is vásároltam… Évekig semmi más téma nem járt a fejemben, mint, hogy mit és mikor szabad ennem, illetve főleg, nem ennem. Ha éppen nem ettem, akkor elégedett voltam magammal, de mindig ott volt az ételnek a „réme” a háttérben, mert akkori fontossági sorrendem szerint az életben egyetlen öröm volt, mégpedig az evés. Elég tudathasadásos cucc ez, szenvedtem is rendesen.

Ugyanebben az időszakban folyamatosan betegítettem magam mindenféle kisebb-nagyobb nyavalyákkal, most erősen kell koncentrálnom, hogy egy párat összeszedjek ezek közül, mert immár nagyrészt felhagytam ezzel a szokásommal. Azért néhány eszembe jutott: lumbágó, epekő, durva emésztési problémák (pl. az a titokzatosnak hallatszó IBS-irritábilis bél szindróma), candidiázis, véget nem érő nőgyógyászati mindenfélék, fogínysorvadás, ajjajj, nem is folytatom. Arra azonban jó volt ez a sok kellemesség, hogy elkezdtem erőteljesen érdeklődni az iránt, hogyan is lehetne ezeket a betegségeket megszüntetni, illetve, hogy miért is ver engem a „sors” ennyi szörnyűséggel, mikor én semmi rosszat nem tettem. :)

Összefoglalásként erről a 20 évről elmondhatom, hogy nem kívánom senkinek, ugyanakkor valóban életre szóló tanítást és alapot jelentett annak megértéséhez, hogy milyen mértékig tudják tönkretenni a fejemben hurcolt drámák az életemet, és mennyire akadályozza ez a hétköznapjaim „normális” megélését (és akkor az élet élvezetéről még nem is beszéltem…).

Igazából, sosem hittem, hogy ennek valaha véget tudok vetni. Elolvastam mindent, sok módszert kipróbáltam, főleg alternatívokat, melyek ideig-óráig hoztak enyhülést, lelki fájdalmamat azonban semmi nem tudta enyhíteni. Mindig volt kit okolnom a szerencsétlenségemért, és persze sokkal könnyebb volt kívülre mutogatni, hogy ezért meg ezért ment tönkre az én életem (mert valóban úgy gondoltam, hogy ez már tönkrement, úgy ahogy van). Úgy tűnik, azok közé tartozom, akiknek mélyen a béka feneke alá kell lebukni, hogy meghallják, van kiút… Varázsütésre, egyik pillanatról a másikra kezdtem el „hallani”, hogy mindezért csak a gondolkozásom, az ún. „hitrendszerem”, az ellenállásom, és a látásmódom felelős. És hogy "csak" ezt a hitrendszert kell megdolgoznom. Ööööö, azért ez nem volt olyan egyszerű.

Évek alatt végigjártam ennek a műfajnak megannyi fajtájú elméleti-gyakorlati-kísérleti tréningjét, tanfolyamát és kurzusát, elolvastam számtalan könyvet, elköltöttem sok-sok pénzt. (Volt közöttük olyan is, az egyik legdrágább, ahol azt tanultam meg pár nap alatt, hogy hogyan nem szabad az emberekkel bánni, és hogy milyen szinten manipulálhatóak vagyunk a félelmeink által, de ez is teljesen rendben van így, utólag is hálás vagyok érte.) És ma is azt mondom, mindannyian megérték az időt, energiát és anyagiakat is, mert közelről ismertem meg ezeket a módszereket, személyes megtapasztalásom van róluk. Ugyanakkor sosem a papírok gyűjtése volt a célom - azt még a poszt-graduális diplomám megszerzése után eldöntöttem, hogy nekem ebből elég ennyi, ezután csakis élvezetből, és kielégíthetetlen kíváncsiságból fogok tanulni.

Az évek során úgymond körbejártam magam. A testem, a családi-baráti-emberi kapcsolataim, az egészségem, a nőiségem, a munkám, a pénzem, a szerelmem és szexem (ha már ilyen nyelvtani szerkezetben fogalmazok), az életem értelme és célja. Ahogy haladtam egyre mélyebbre magamban, feldolgozva több mint 30 év összegyűjtögetett félelmeit és hiteit, vált az életem is egyre kiegyensúlyozottabbá és boldogabbá. A depresszió mára a múlté, az evés és az étel a helyére került, nem boldogságpótlék és függőség többé. A testemmel is egyre nagyobb barátságban vagyok, ő pedig ezt egy újfajta egyensúly megtalálásával hálálja meg. Betegségeimet a GNM (Új Orvostudomány) segítségével végképp megértettem, és a kiváltó konfliktusokat feldolgoztam. Olyan életenergia van bennem, mint utoljára gyermekkoromban, és rengeteg örömmel élem meg mindennapjaimat. Azt a kezdetektől megértettem, és meg is tapasztaltam, hogy a valódi örömöt csak magamban tudom megtalálni, és tántoríthatatlan voltam/vagyok is abban, hogy ezt a belső, valódi önmagammal való kapcsolatot minél jobban megerősítsem. Valami olyan életminőséget találtam magamban, amelynek létezéséről még csak álmodni sem mertem, de bizton állíthatom, hogy ez a külső körülményektől függetlenül tényleg ott van, és csak arra vár, hogy felfedezzük.  

Most pedig már egy jó ideje úgy érzem, hogy amennyiben ez mást is érdekel, akkor szívesen rendelkezésre állok. Változzon minél több embernek akkorát az élethez való viszonya, mint nekem, illetve pont annyinak változzon, és pont akkorát, amennyivel nekem dolgom van. Minderre nekem Byron Katie módszere tette fel a koronát, ugyanis általa megtaláltam azt, hogy ha már felismertem magamban egy félelmemet vagy hitemet, akkor mit is tudok kezdeni vele. Mindezt végtelenül egyszerűen, finoman, gyakorlatiasan, másoknak átadhatóan. Hogy Mindenki a saját kezébe tudja venni Önmagát, és ha elszánta magát, akkor haladhasson a saját tempójában.

Katie Munka nevű rendszerével 2010 január legelején ismerkedtem meg, ezt kaptam újévi ajándékul. Olyan erős hatást gyakorolt rám, annyira összerakta bennem a még hiányzó láncszemeket és puzzle darabkákat, hogy 2 hónapon keresztül szinte semmi mást nem csináltam, mint felfaltam az összes fellelhető audio és video anyagát, ahol ő végzi a Munkát másokkal. Számításaim szerint ez 200-300 órányi nagyon kemény tanulást jelentett, ami által én is további, immár nagyon mély „programjaimat” ismerhettem és dolgozhattam fel. Az itthon fellelhető két könyve mellett a magyarul még meg nem jelent könyveit is megszereztem, ezek közül egyet már fordítok, a többi is hamarosan erre a sorsra fog jutni. Az elkészült fejezeteket mindig megosztom barátaimmal, illetve az egyre nagyobb számú Munka/ÖnMunka végzőkkel.

Az ÖnMunkát eleinte szimbolikus árú tanfolyamokon és egyéni konzultációkon lehetett elsajátítani. 2010 év nagy eseménye számomra a The School volt, egy 9 napos program, melyet Katie évente 3-4-szer tart meg, egyszer Európában, általában Németországban. Ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amikről abban a pillanatban tudja az ember, hogy „ez az övé”, amikor először hall róla. És nem ismer akadályokat. Én sem ismertem. Az Iskola csodás volt, azóta csak még nagyobb a lelkesedésem, és 2010 szeptembere óta rendszeressé váltak a 2-napos Alaptanfolyamok és 1-napos Tematikus ÖnMunka Tréningek. (A legfrissebb időpontokért látogass el a Programok menüpontba.) 2011 nyarán megcsináljuk az első Facilitátor-képzőnket, mert szeretném, hogy kiváló képzettségű, letisztult, mélyen 'megMunkázott" segítőkhöz, Facilitátorokhoz tudjanak fordulni azok, akik gyakorlatot szeretnének szerezni a Munkában.

Mihez is értek? Miben tudok a segítségedre lenni?

• Teljes figyelmemmel, türelemmel és elfogadással fordulok feléd.

• Egyszerűen és röviden elmesélem Neked, hogyan működsz, hogyan lettél az, akinek gondolod magad.

• Segítek felfedezni a benned futó tudatalatti programjaidat, az ún. hitrendszeredet, életednek azon a területén, amellyel aktuálisan foglalkozni szeretnél. Az utóbbi években annyi ilyen hitet tártam fel emberekben, hogy nagyon „éleslátású” lettem ezen a téren.

• Ezeket a programokat, melyeket stresszes gondolatok formájában hurcolsz magadban, és melyek egész addig szenvedést okoznak Neked, ameddig meg nem vizsgálod őket, szépen végigvisszük az Önmunka folyamatán. Ha életed valamely szakaszában képes voltál elhinni őket, akkor arra is képes vagy, hogy „visszacsináld” vagy „érvénytelenítsd” őket.

• Segítek Neked, hogy a 4 kérdés és a Megfordítások elvégzése során minél többször és mélyebben megéld azt az állapotodat, aki valójában vagy, aki mindig is lenni szerettél volna. Nincs ebben semmi misztikus, csak meg kell engedned magadnak. Van Katie-nek egy mondása, miszerint „Azt szeretnéd, hogy igazad legyen, vagy a szabadságot választod?” Az Önmunka segítségével végre megtalálhatod és megélheted, sőt meg is tarthatod azt a valódi szabadságot, amire mindig is vágytál.

• Külön specialitásom betegségeid érzelmi kiváltó konfliktusainak feltérképezése a GNM – Új Orvostudomány segítségével, majd ezeknek a konfliktusoknak a 4 kérdés és Megfordítások segítségével történő feldolgozása.

• Ha valóban javítani szeretnél párkapcsolatodon, illetve szüleiddel vagy gyermekeiddel való viszonyodon, akkor figyelmedbe ajánlom a „Páros konzultáció” lehetőségét. Természetesen ez csak akkor működik, ha mindkét fél nyitott erre a mély és őszinte megismerési folyamatra. Azt azonban tudnod kell, hogy ezután soha nem tudtok majd a régi szemmel nézni egymásra, fantasztikus kincset fogtok felfedezni a másikban… De akkor se ess kétségbe, ha a másik „fél” nem kíván ebben részt venni, mert van egy jó hírem számodra (ha ezt még nem tudod elhinni és elképzelni, akkor még egy okkal több, hogy megtapasztald):

„Egy jó kapcsolathoz elég egy ember, aki tisztában van önmagával.” (BK)